2024 novemberében jelent meg az összkiadás 10. kötete, amely Bartók valamennyi énekhangra és zongorára írt népdalfeldolgozását tartalmazza, egyedülálló áttekintést adva erről a különleges, a zeneszerző műhelyében oly fontos szerepet játszó műfajról és annak stiláris változatosságáról. Sokatmondó a művek igen tág időkerete is: a legkorábbi darab (Székely népdal, 1904) egyidős Bartók első, meghatározó népdalélményével, a legkésőbbi a zeneszerző életének utolsó évére datálható (Három ukrán népdal, 1945). A kötet számos olyan művet, illetve változatot is közzé tesz, amely Bartók életében nem jelent meg.
A Lampert Vera közreadásában, Biró Viola közreműködésével készült kötet főrésze hét kompozíciót tartalmaz, köztük olyan jól ismert műveket, mint amilyen a Nyolc magyar népdal, a szlovák népdalokra komponált Falun, a Húsz magyar népdal,vagy a Bartók és Kodály által 1906-ban közösen kiadott Magyar népdalok Bartók-dalai (ez utóbbiakat két verzióban közli, az első kiadás, illetve az utolsó revideált kiadás szövege szerint). Az I. függelék nagy része újdonság: öt, Bartók által kéziratban hagyott mű – végigírt, de nem véglegesített sorozatok, köztük az eddig jószerivel ismeretlen Kilenc román népdal –, elvetett darabok, alkalmi összeállítások, korai változatok és befejezetlen vagy töredékes művek. Míg a kiadatlan, többnyire a népdalgyűjtések időszakából származó művek Bartók kompozíciós és népzenekutatói munkájának szoros összefüggéseiről árulkodnak, a műverziók a népdalfeldolgozás módjának és céljának sokféleségéről adnak képet. Utóbbit példázza az 1906-os Magyar népdalok néhány darabjának háromféle változata: az első kiadásban megjelent, műkedvelőknek szánt eredeti, az ezzel egykorú, Bartók saját használatára szánt koncertverzió (Négy magyar népdal, 1906) és a több mint húsz évvel később lemezfelvételen rögzített, merész harmonizálású koncertverzió (Öt magyar népdal, BB 97, 1928).
A kottarészt gazdag szövegapparátus egészíti ki. A közreadást a művek keletkezés-, előadás- és fogadtatástörténetéről tájékoztató bevezetés és az előadóknak szánt, Bartók kottaírási sajátságait és előadási kérdéseket tárgyaló fejezet előzi meg. A II. függelékben a dalszövegek szó szerinti angol fordítása kap helyet. A kötetet a kritikai megjegyzések zárják: itt mutatjuk be a művek valamennyi forrását, fakszimilékkel és számos kéziratrészletnek, valamint a Húsz magyar népdal teljes fogalmazványának diplomatikus átírásával.